A Kis hableány
Budapesten sétálva a figyelmes szemlélő összetalálkozhat gyerekkora mesehőseivel. Természetesen nem a zöldségesnél, vagy a
cipésznél, sokkal inkább parkokban, köztereken, ám nem valószínű, hogy szóba lehetne
velük. Moccanatlanok, mint például Hüvelyk Matyi a Városmajorban.
Ő a városmajori templom mögött dermedt kővé, bár mesebeli önmagához képest szinte
óriás; másfélméteres termetével a szabadtéri színpad közelében lakik. Telcs Ede
Hüvelyk Matyi szobra azonban nem volt mindig kőből; a művész először bronzból
készítette el még 1933-ban. A bronz Matyi lakott már a Városligetben és a
Vidámparkban is, később visszaköltözött Városmajorba, innen azonban szőrén-szálán
eltűnt, az is lehet, hogy még mindig óriásokkal harcol valahol.
Mészkőből faragott „klónja” 2008 júliusa óta néz minket egy oszlop tetejéről. Andersen
Kis hableánya a Margitszigeten csücsül egy sziklán, bronztekintete 1954 óta
követi a Japán-kert tavacskájának teknőclakóit. Csikász Imre szobrának ugyan
nincsen sellőfarka, és hivatalosan az Ülő lány nevet viseli, de olyan szomorúan
és magányosan néz, hogy bizonyosan ő a mesebeli Kis hableány, aki hatalmas árat
fizetett a lábaiért.
Szinte minden mesében szerepel a Kiskirálylány, akinek általában
neve az nincs, ám annál hatalmasabb a szíve és a szeretete. A pesti
Kiskirálylány ihletője Marton László szobrászművész kislánya. A szobor
eredetije egy alig ötven centiméteres kisplasztika, mely 1972-ben készült, nagyobb
méretben 1990 óta ül a Duna partján, Budapest egyik szimbólumaként.
Kovács Rhewa Andrea